November tizedikén írtam egy bevezetést egy gondolatfolyamhoz, ami azt hivatott bemutatni, hogy hogyan is látom a közösségi web speciális szeletét: a közösségi adatbázisok működését, lélektanát; a tagok viselkedésében megmutatkozó és a teljes oldal erővonalait.

Sokat agyaltam és érleltem magamban a témákat, és arra jutottam, hogy az egész gondolatfolyamot problémákra kihegyezve fogom levezetni. A kérdéskörökben megpróbálok állást foglalni, ami talán többeket gondolkodásra késztet, segíthet abban, hogy hogyan működtessék saját közösségeiket. Na de, kezdjünk bele az első témába.

Hogyan érhetjük el, hogy tagjaink folyamatos aktivitást mutassanak fel. Mit kell tennie az üzemeltetőnek, hogy ez hosszú távon fenntartható legyen?

A legfontosabb az, hogy nem kell erőltetni semmit. Fontos, hogy mindenki jól érezze magát a közösségben, de egy-egy személy akarata alapján nem módosítható a szájt koncepció-rendszere. Mindenkit meg kell hallgatni, biztosítani kell a fórumot a beszélgetésre és véleményezésre - de végső soron az üzemeltető dönti el, hogy mi történik a lapon.

Ez nem azt jelenti, hogy az eredeti felállás bármikor megváltoztatható. A tagok rühellik a nagy váltásokat. A folyamatos, apró módosításokban megnyilvánuló, akár dizájn-beli, akár funkcionális átalakulás sokkal elfogadottabb, és mindeközben a tagok tesztelőként viselkedve segítenek abban, hogy sikeres legyen az alakulás.

Az üzemeltető emellett csapdába eshet, ha az eredeti koncepció kidolgozatlansága, vagy a hiányzó üzleti modell miatt egy felfuttatott, hangulatos és népszerű pillanatában kezdi olyan formán alakítani a rendszert, hogy abból bevétele származzon.
Sok példát láthatunk balul elsült átalakításokra, amelyek mögött anyagi haszonszerzés állt. Holott ez a motiváció egyáltalán nem elítélendő, hiszen az üzemeltető valamiből fenn kell, hogy tartsa a vasat - de mégis sokan esnek át a ló túloldalára. A közösség pedig rettentő érzékeny, és bosszúálló. Egy-két véleményvezér is könnyen felnyitja a szemét, ami után gyakorlatilag menthetetlenül elfajulhatnak a dolgok és tömeges elpártolás zajlik le. Ez persze lehet megfelelő időpont a nagyszerű megújulásra, de ez talán még nehezebb feladat. Így születnek a század szellem-szájtjai: 5-10 éven belül szerintem már tucatjával botlunk majd ilyen lapokba.

Persze a közösséggel való együttműködést sem lehet minden határon túl, ész nélkül művelni. Soha nem lesz tökéletesen közös álláspont, így egy-egy kisebb csoport véleményére adva meglépni gyökeres átalakításokat a fentiekhez hasonló elpártolást eredményezhet. Erős, lehetőleg előre végiggondolt, hosszútávú koncepcióval érdemes nekilátni egy közösségi szájtnak. Persze minden változik, és alakul eközben, de szükség van a határozott alapok lefektetésére. Fontos eldönteni az elején, hogy pénzt akarunk keresni, vagy társadalmi jóság a cél. Előbbinél kidolgozott üzleti modellel vágjunk bele, utóbbinál pedig fogadjuk el a jóság minden nehézsgét, szenvedését és értsük meg, hogy a felhalmozott tapasztalat hozhat hasznot számunkra, az adott nonprofit szájt közvetlenül nem. Ez utóbbi elfogadás garantálja a nonprofit közösségi adatbázisok hosszútávú, sikeres és minőségi anyagot eredményező működését.

Szenzációhajhász és félrevezető szalagcím odafent. A cikk persze nem ilyen harcias. A rövid bevezető annyi, hogy kristályosodik bennem egy vitatéma, ami a közösségi weboldalak speciális, nonprofit célért megvalósított, össznépileg szerkesztett adatbázisokkal foglalkozik.

Történetesen a szoborlap pont egy ilyen adatbázis. Ez azt jelenti, hogy közösségileg bővített, és nem termel semmilyen közvetlen anyagi hasznot. Közvetettet persze annál inkább, hiszen egyrészt reklám a tagoknak, akik saját fotókkal, saját blogbejegyzéseikkel és saját kutatómunkájukkal/helyismeretükkel hívhatják fel magukra a figyelmet. Az ügyesebb és aktívabb regisztráltak a lapon kifejtett áldásos erőfeszítésüknek köszönhetően tapasztalataim szerint sokszor találnak új és hálás offline célközönségeket, akiken keresztül saját referenciájukat tudják mélyíteni és fejleszteni.

Emellett közvetlen hasznot hajthat a lap az üzemeltetőnek is, hiszen az a rengeteg tapasztalat, ami az idő során az emberre rakódik, sok helyen és irányban gyümölcsöztethető. Engem az utóbbi hónapokban mégis leginkább a pszichológiai és szocilógiai kérdések foglalkoztatnak.

Az alábbiakban összeírtam pár kérdést, ami beszélgetésre adhat alapot.

1. Folyamatos aktivitás. Mi motiválja az embereket arra, hogy heti 3-10 órát, vagy még többet is feláldozzanak szabadidejükből, és egy olyan közösségi adatbázis építésében vegyenek részt, amely közvetlenül nem kárpótolja anyagi áldozatvállalásukat?
2. A közösség szerkezete. Hogyan épül fel egy ilyen szájt közössége? Kik azok a kemény mag, kik az aktív tagok és kik a csendes, láthatatlan pártolók?
3. Fenntartható evolóció. Hogyan fejleszthetjük úgy a weboldalt, hogy ne sérüljön az eredeti közösség, de közben bővítsük és szinesítsük a látogatók körét? Milyen kompromisszumokat vállalhatunk be, és mennyire lehetünk forradalmiak, amikor új szolgáltatásokat vezetünk be?
4. Hiszel a Wikipédiának? Mennyi kell precíznek lennie, és végső soron mennyire lehet pontos és helytálló információk tárháza egy önkéntesen és nem szakmabeliek által szerkesztett szakmai tematikát követő adatbázis?
5. Összegzés. Mire figyelnék, ha most kezdeném el a közösségi szájt projektemet?

A következő hetekben a fenti 5 pontot veszem sorra és vesézem ki. Az egységeket végigfutva láthatjuk, hogy egy személyes vonalvezetés ez, és korántsem lehet univerzális tanulságokat levonni belőle. Tekintettel arra, hogy a legtöbb közösségi startup elkerüli az ilyen mély közszolgálatot, tényleg piacidegen leszek; emellett viszont kijelenthetem, hogy az elmúlt négy és fél év tapasztalatai többet segítettek megérteni ezeket a folyamatokat, mint amit a marketing szakirányon tanultam.