Most nem annyira szakmai, inkább mérföldköves életesemény-összegző írás következik. Történetesen csütörtökön alapítottam meg a cégemet, idealap kft. néven. Október egytől otthagyom jól fizető és elsősorban rettentő stabil állásomat, hogy felcseréljem egy bizonytalan, lényegesen több munkával járó környezetre.

Otthon fogok dolgozni, nem körúti kávézókban vagy a Colabs-ben, és egyébként sem akarok a freelancer csöbörbe zuttyanni rögtön. Már csak azért sem, mert van MUNKÁM. Vannak megbízásaim és van egy rakat ötletem, amihez csend kell, és tökéletes körülmények (folyamatosan megfelelő minőségű zöld tea).

Igen, azt is tudom, hogy divatos és népszerű dolog mostanában panaszkodni, hogy mennyire lehetetlen vállalkozni, hogy ki kinek mennyi nem adna munkát. Ezt most nagyon messze teszem félre, aztán meglátjuk, hogy tényleg sikerül-e.
5 éve elkerülöm a tévét, fél éve a netes híreket sem követem - legalábbis a politikai és egyéb gány-aktualitásokat (webes dolgokban otthon próbálok lenni folyamatosan). Ennek köszönhetően teljesen semlegesnek érzem a piaci helyzetet, ami ugye tuti, hogy téves észlelés, de ha máskor igazat adunk a nem-látom-nem-fáj elvnek, akkor itt is be kell jönnie annak, hogy szellemileg meglehetősen szabad vagyok ezektől a pillanatnyi világvégeszaroktól.

A szoborlap külföldre költözött. Egy brit szerverfarmon feleannyi pénzért kétszer akkora tárhelyet vettem. Ámulatba ejt, hogy itthon mennyi mindent el lehet adni annyiért, amennyi. Hamarosan tömeges emailt fogok küldeni az Amazon Cloud szolgáltatásán keresztül. Ezt is töredékéért annak, amennyiért itthon mérik a mailküldő rendszerek a leveleket - azt is belekalkulálva, hogy fejlesztenek hozzá olyan amilyen kampánykezelő rendszereket. Itthon minden szart el lehet adni...

Pár hete nekiültem nemaludni és készítettem egy tőzsdei szimulátort, egy valóságos árakon alapuló játékot, ami olyan, mintha egy részvénykereskedő rendszerben nyomogatnád a vétel és az eladás gombokat. Összevetve az itthon elérhető kereskedési rendszerekkel sem számít rossznak a felület, én már rákattantam. Jobb itt bukni DAX-on, mint valóságban :]

Összefoglalva, beindultak dolgok. Hét év telt el azóta, hogy egyszer már megpróbáltam saját lábamra állva boldogulni. Szinte minden életösszetevő más volt akkor, így remélem, hogy most nem ugyanaz lesz az eredmény (lassú megéhezés).

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nem szeretek dolgozni. A probléma az, hogy most már lassan 10 éve a piálós buliktól eltekintve minden éjjel ülök a gép előtt és püfölöm a billentyűzetet. Weblapokat, projekteket és álmokat hozok létre. És ez nem OK így. Nappal van agyam, éjjel már csak a felét, vagy annyit sem adom annak, amire képes vagyok. Hát akkor neki kell állni, és át kell szervezni. Ki kell próbálni, milyen lenne, ha a hobbi lenne a hivatalos munka.

Eljön mindenkinek egy olyan pillanat az életében, amikor azt érzi, hogy most vagy soha: ki kell próbálni, hogy bejön-e valami a millió ötletből, amelyek egy része már amúgy is óriásira dagadt, és nem lehet tőle aludni.
És azt hiszem, hogy nekem ez most jött el. Nem akarom bánni később, hogy kihagytam, vagy ilyesmi. Akárhogy sikerül, mindenképpen meg fogja érni, mert a legrosszabb dolgokból szoktam a legtöbbet tanulni. De a legrosszabbakon most már túl vagyok, tudom. Úgyhogy nincs más hátra, mint előre - vállalkozzunk! :)